A nyár legnagyobb mozisikere a Barbie című film, amelyben a főszereplők, Barbie és Ken egy furcsa véletlennek köszönhetően kiszabadulnak Barbielandből, és elutaznak a való világba. Az élőszereplős Barbie-filmet az elmúlt közel 15 évben már több filmes is meg akarta csinálni, de sosem jött össze – eddig.
A Barbie lehetett volna egy unalmas, színes-szagos reklámfilm, amelynek egyetlen célja, hogy több babát adjanak el. Ezzel szemben, vattacukorfelhőkbe csomagolva ugyan, de fontos mesét mond az elérhetetlen álmokról, az énkeresésről és a társadalomról.
Barbie baba már 1959 óta létezik, világszerte sok gyerek nőtt fel vele. A babát a Mattel játékgyár egyik alapítója, Ruth Handler alkotta meg, és lánya, Barbara után nevezte el. A korábbi játékbabákkal szemben azért számított újdonságnak, mert nem kisbabát, hanem egy felnőtt nőt ábrázolt. Barbie köré a Mattel megálmodott egy teljes világot, ami egészen nőies, a férfiakban sosem jut benne igazán fontos szerep.
Érdekes, hogy noha a Barbie-baba 2023-ban a butácska, szőke nőt testesíti meg egy közel harminc centis műanyagbábuban, a cég az elejétől fogva azt az üzenetet szerette volna átadni a lányoknak, hogy bármire képesek, és bármilyen szerepet vállalhatnak. Épp ezért már 1965 óta léteznek űrhajós, orvos, és autóversenyző babák is. A gond leginkább a külsejükkel van.
Az első Barbie egy csíkos úszódresszben feszítő nő volt. A teste teljesen torz: a lábai irreálisan hosszúak, a dereka túlságosan vékony, a feje pedig túl nagy volt, vékony libanyakon. Egy hozzá hasonló felnőtt öt perc után csuklana össze, ha felállna a kanapéról. Mióta létezik Barbie, azóta vannak kritikusai is, akik szerint a játékbaba egészségtelen testképet közvetít a kislányoknak, hiszen sohasem lehet olyan testük, mint a babának.
Innen volt szép nyernie Greta Gerwig rendezőnek, akinek a fenti vádakra is reagálnia kellett valahogy. És ha már ott volt, elmesélte, hogyan működne Barbie, ha kiemelnék őt a nőközpontú fantáziavilágból, és beillesztenék a való világba. Ahol a férfiuralom sokszor megugorhatatlan mércét támaszt a nőkkel szemben, miközben a férfiaknak sem egyszerű az élet. A bugyuta körítés, a tánc- és dalbetétek könnyen csőbe húzzák a gyanútlan nézőt, hogy aztán jól essen rájönni, hogy a tökéletes Barbie-baba élete sem tökéletes, sőt. Tele van bizonytalansággal, félelemmel, önbizalomhiánnyal, és egy nagy adag reménnyel, hogy végül minden jóra fordul. Ez az élet pedig épp olyan, mint mindenki másé – esetleg valamivel rózsaszínebb.
